Böngészők gyorsítótárának (cache) törlése

A böngészők a weben nézett tartalmakat letöltik a saját gépünkre és ideig-óráig tárolják is azokat.

Ha egy oldalt ismét megnézünk, akkor nem feltétlenül töltjük le megint a netről, hanem lehet, hogy némelyik részét (például képeket) már a gépünkről kapunk vissza. Ezzel a folyamat felgyorsul, viszont néhány esetben azt eredményezi, hogy nem azt látjuk, ami valójában a weboldalon van, hanem a gépünkön tárolt változatát.

Ha ilyet tapasztalunk, akkor megpróbálhatjuk az oldalt újratölteni, ami a legtöbb böngészőben az F5 megnyomásával, vagy Crtl+R billentyűzetkombinációval lehetséges. A legtöbb böngészőn működik a Crtl+F5 és a Ctrl+Shift+R kombináció is, ami a cache figyelmen kívül hagyásával tölti újra a weboldalt. Ez csak az adott oldalra lesz hatással, minden egyéb oldal esetében marad minden.

Amennyiben ez nem vezet eredményre, törölnünk kell a böngésző által a gépünkre letöltött adatokat, hogy azokat frissiben ismét letöltse a weboldalról. Ezt minden böngészőben máshogyan tehetjük meg, lássuk hát a leginkább használtakat.

 

Chrome

Ebben az esetben egyszerű a dolgunk, csak meg kell nyomnunk a Ctrl+Shift+Del gombokat, és máris a megfelelő helyen vagyunk.

Ha mégsem működne valami miatt, akkor a jobb felül elhelyezkedő menüben válasszuk ki a Beállítások pontot.

A képernyőn gördítsünk lefele, míg megtaláljuk a Speciális beállítások megjelenítése linket, és nyomjunk rá.

A képernyőn feltűnik még több lehetőség, keressük meg a Böngészési adatok törlése gombot, és nyomjuk meg.

A képernyőn ki tudjuk választani, hogy milyen adatokat töröljünk ki, de ezekkel bánjunk óvatosan! Legtöbbször csak A gyorsítótárban szereplő képek és fájlok pontra van szükségünk, a többit kapcsoljuk ki.

Végül nyomjuk meg a Böngészési adatok törlése gombot.

 

Internet Explorer 9-10-11

A Ctrl+Shift+Del billentyűkombináció itt is működik.

Vagy nyomjuk meg a jobb felső sarokban található menü gombot és válasszuk ki a Biztonság ponton belül a Böngészési előzmények törlése menüpontot.

Itt válasszuk ki az Ideiglenes internetfájlok és webhelyek fájljai pontot, és nyomjuk meg a Törlés gombot.

 

Firefox

A Ctrl+Shift+Del kombinációt már ismerjük, használjuk itt is azt.

Vagy nyomjuk meg a Firefox menüt, és válasszuk ki a History ikont.

Válasszuk ki a Clear recent history menüpontot.

A felugró ablakban nyomjuk meg a Details gombot, és kapcsoljunk ki mindent, csak a Cache maradjon bekapcsolva. A Time range to clear legördülő menüben pedig válasszuk ki az Everything pontot. Utána már csak a Clean now gombot kell megnyomunk, és törlődik a cache.

POP3, IMAP, SMTP - az emailezés alapjai

Amikor valamilyen szolgáltatást vásárlunk, akkor az eladó azt gondolja, hogy a használata a kisujjunkban van.

Némileg érthető a hozzáállása, hiszen nem sűrűn jut olyan eszünkben, amihez abszolút nem értünk, de holnaptól azt szeretnénk űzni profi szinten.

A másik oldalról viszont nem értjük, hogy miért kell nekünk olyan szakszavakat ismerni, mint a fentiek, hiszen mi csak emailezni szeretnénk.

Ha autót veszünk, akkor sem nagyon érdekel minden részlet, mert ha vezetni tudunk, akkor tudjuk kezelni. A motorháztető alatti dolgokra meg nem vagyunk kíváncsiak, arra ott vannak a szerelők, ha szükségünk van rá.

Ezért is lepődünk meg, amikor egy email szolgáltatáshoz egy maréknyi betűt és számot kapunk, és fogalmunk sincs, miről beszélnek.

Az emailezés egyszerű folyamatnak néz ki, de sok más egyébhez hasonlóan a háttérben ez is bonyolult.

 

Általában ilyeneket kapunk:

  • SMTP: smtp.akarmi.hu:25
  • POP3: mail.akarmi.hu:110
  • IMAP: mail.akarmi.hu:143

Ezek ún. protokolok, amik segítségével a gépek illetve a programok egymással kommunikálnak, ha emailről van szó.

 

A kiszolgálón fut egy program, amihez kapcsolódva emaileket tudunk küldeni: ez az MTA (Mail Transfer Agent). Amikor emailt szeretnénk küldeni, akkor ehhez a programhoz kapcsolódunk, és megmondjuk neki, hogy "most emailt szeretnénk küldeni az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre, 'akarmi' tárggyal, és a következő üzenettel: 'bla bla bla'".

Ez a program ellenőrzi, hogy minden szükséges adatot megadtunk, elvileg elindítható az email. Ezután megnézi, hogy a megadott email cím milyen domainhez tartozik, és megpróbálja a megfelelő domain levelező rendszerét (szintén MTA) értesíteni.

Ez vagy sikerül: rendben van a domain és válaszol a hozzá tartozó levelező rendszer, vagy nem: a domain hibás, nem található, vagy nem válaszol az email kérelemre.

Ha sikeres, akkor a domainhez tartozó MTA is lefuttat pár ellenőrzést (pl. hogy van-e egyáltalán ilyen címzett nála nyilvántartásban), majd siker esetén fogadja az üzenetet.

Ezután átveszi a levelet az MDA (Mail Delivery Agent), ami lehet, hogy lefuttat rajta egy spam- vagy vírusellenőrzést, és ha ezzel is minden rendben, akkor beteszi az üzenetet a címzett postaládájába.

Ezeket az MTA rendszereket SMTP (Simple Mail Transfer Protocol) segítségével érhetjük el. Bár belekevertünk még pár rövidítést, azért elértünk addig, hogy megértsük: ha valaki SMTP címet mond, akkor az emailküldés kiszolgálójának (szerverének) címét adja meg.

 

Elérkeztünk arra a pontra, hogy emailt már tudunk küldeni, az meg is érkezik a címzett postaládájába. Ez a postaláda egy kiszolgálón van, valahol a világban. A címzett persze meg szeretné nézni, ezért neki hozzáférés kellene a postaládájához.

Manapság már nagyon elterjedtek a webes email kliensek (hogy csak a Gmail.com-ot és az Outlook.com-ot említsük, de a szolgálatók is szoktak adni), amik egyszerűen használhatóak: semmit nem kell a felhasználó gépére telepítenie, mivel böngésző valószínűleg már úgyis van rajta. Beállítani sem kell semmit, mert az egész rendszert már úgy kapjuk, hogy minden a helyén van, küldhetünk és fogadhatunk emaileket.

Hátrányukat csak egyet tudnánk említeni: ha nincs kapcsolatom, akkor nem tudom megnézni a régebbi leveleimet, és nem tudok levelet írni, későbbi kézbesítésre.

 

Ha viszont nem webes rendszert használunk, akkor szükségünk van egy programra, amivel az emaileket "fogadni" tudjuk. Ez valójában már nem fogadás, hiszen azt a kiszolgáló megtette helyettünk, hanem csak a saját gépre történő letöltés. Ezeket MUA-nak (Mail User Agent) hívjuk. Ilyen például az Outlook program, vagy a Thunderbird.

Ezek a programok az email kiszolgálónkhoz fordulnak, hogy megtudják, érkezett-e számunkra valami. Ezt vagy POP3-at, vagy IMAP-et használva teszik.

 

A POP3 (Post Office Protocol) leírása mondhatni egyszerű: bejelentkezünk a postafiókba, és onnan letöltjük az új üzeneteinket. Amint az üzenetet letöltöttük, a kiszolgálón az törlődik, csak a nálunk levő email kliensben található meg.

 

Az IMAP (Internet Message Access Protocol) szintén kapcsolódik a kiszolgálóhoz, de nem "csak" letölti az üzeneteket, hanem szinkronizálja. Vagyis ha a kiszolgálón talál új üzenetet, akkor azt letölti, és a kiszolgálón bejegyzi, hogy ezt már letöltötte. De az üzenet a kiszolgálón megmarad. Ha egy üzenetet törlünk az email kliensünkből, akkor azt törli a szerverről is.

Vagyis a POP3-mal ellentétesen itt az üzenet a kiszolgálón is megmarad, és a kliensünkben is megvan, és minden kapcsolódáskor a két rendszer között szinkronizál.

 

Lássunk egy egyszerű példát: küldünk egy emailt a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre. Mondjuk van ilyen postafiók (egyébként nincs), tehát az üzenetünk az SMTP szerver közbeiktatásával célt ér.

Ezután én elindítum kedvenc Thunderbird kliensemet, és POP3-on keresztül letöltöm az emailt. A kliensemben megjelenik az üzenet, a kiszolgálón pedig törlődik.

De ha nem POP3-on keresztül törlöm le az üzenetet, hanem IMAP-en keresztül szinkronizálok, akkor az üzenet meglesz a Thunderbird levelei között is, és a kiszolgálón is megmarad.

Ráadásul ha ezek után elindítok egy másik Thunderbird-öt mondjuk egy másik gépen, és ott is IMAP-ot használok, akkor meglesz még egy kliensben. Ellenben ha POP3-mal leszedtem, akkor a második kliens már nem tud letölteni semmit, hiszen a kiszolgálón az az üzenet már nem létezik.

 

Tehát ha a fenti adatokat kaptuk, 

akkor nem kell kétségbe esnünk, ezek lefordítva így néznek ki:

  • emailt küldeni az smtp.akarmi.hu cím segítségével tudunk
  • emailt letölteni a mail.akarmi.hu cím segítségével tudunk

 

Természetesen mindegyik lépésnél meg kell adnunk azonosító adatokat (felhasználónév, jelszó), és a kapott portot kell használnunk.

Tárhelyeink tartalmaznak email postafiókokat is, amiket POP3 és IMAP segítségével is el lehet érni.

Portok - hálózati csatornák

A portokat egyszerűen úgy tudnánk definiálni, hogy egy hálózati kapcsolaton belüli csatornák.

 

A számítógépek általában egy hálózati kártyával rendelkeznek, és ebben egy hálózati kábel van (vagy ha WiFit nézünk, akkor egy WiFi kapcsolattal).

Mivel egy kapcsolat van, ezért ha nem lennének portok, akkor minden alkalmazásnak egyszerre minden forgalomra figyelnie kellene. Hiszen ha kapunk egy adatcsomagot, akkor melyik program dolgozza fel? A böngészőnk? Az email kliens? Valami egészen más?

Ezért a kapcsolatot virtuális csatornákra osztották (egészen pontosan 65535-re), és az alkalmazásaink egy fizikai kapcsolaton belül ennyi virtuális kapcsolatot látnak és használnak.

Ha a hálózaton jön egy csomag (így nevezik a forgalom elemeit), akkor az nem csak azt tartalmazza, hogy melyik IP címre, vagyis melyik gépre tartozik a tartalma, hanem azt is, hogy melyik portot használja.

Így az adatcsomag feldolgozása egyből megkezdődhet, mert egyből kiderül, hogy melyik alkalmazásnak kell rá felelnie, vagy melyiknek van rá szüksége.

Enélkül sokkal lassabb lenne a hálózat, mert az adat megérkezésekor az összes alkalmazásnak meg kellene néznie, hogy "vajon ez most nekem szól?".

 

A legáltalánosabb portok:

  • 21 - FTP, állomány feltöltés/letöltés
  • 23 - Telnet, távoli bejelentkezés
  • 25 - SMTP, email küldés
  • 80 - HTTP, böngészés
  • 110 - POP3, email fogadás
  • 143 - IMAP, email fogadás
  • 443 - HTTPS, biztonságos böngészés

IP, domain, DNS - mi ez az egész?

Az interneten a gépek ún. IP címmel vannak ellátva. Ennek segítségével sokkal könnyebben és gyorsabban tudnak kommunikálni egymással.

Minden internetre kötött gépnek van egy IP címe, ami általában teljesen egyedi, vagyis azonosítja az adott gépet. Egy gépnek igazából több IP címe is lehet, de ehhez több hálózati kártyával kell rendelkeznie.

Azért írtuk, hogy "általában", mert meg kell különböztetni belső IP címet (ami egy csoporton belül szintén egyedi), és külső IP címet (ami az egész interneten egyedi). Cégeknél, nagyobb irodáknál, szervezeteknek nem ritka, hogy külső IP címük csak egy van, ilyenkor ez nem egy konkrét számítógépet, hanem a router IP címét jelenti, ami egy darab van sok belső gépre.

A domain nevet két okból vezették be.

Egyrészt azért, hogy az embernek könnyebben megjegyezhető legyen. Mennyivel könnyebb azt megjegyezni, hogy workaholic.hu, mint azt, hogy 195.56.100.100, igaz?

Másrészt pedig azért, hogy egy gép több domain nevet is tudjon kezelni. Az nem lenne túl hatékony, ha egy gép csak egy nevet kezelhetne, hiszen csak egy IP-je van, amivel azonosítani tudnánk.

A DNS (névszervernek is nevezzük) pedig egészen egyszerűen egy tár, amiben az IP-domain összerendelések vannak. A szolgáltatás megbízhatósága miatt minimum két külön DNS kiszolgálón be kell jegyezni a domainhoz tartozó IP címet, megnevezésük egyszerűen elsődleges és másodlagos DNS kiszolgáló.

Amikor megadunk egy webcímet a böngészőnkben, az a következőképpen néz ki:

  • megadunk egy domain nevet, amit meg szeretnénk nézni
  • a böngésző megkérdezi a DNS kiszolgálót, hogy milyen IP címen érhető el a domain
  • a böngésző a kapott IP címen található gépnek elküldi a weboldal lekérését
  • a megfelelő IP címen levő gép megnézi, hogy ő kezeli-e a kért domaint
  • és ennek megfelelően válaszol a böngészőnknek: vagy hibaüzenetet ad, ha nem ő kezeli, vagy visszaadja a kért oldalt

Egy weblaphoz minimum szükség van domain névre, DNS szolgáltatásra, és tárhelyre. Utána jöhet a kinézet és a weblap funkciói.

Természetesen mind domain és DNS, mind tárhely tekintetében versenyképes áron állunk partnereink rendelkezésére.